Tájnyelvünkről
Ő-ző tájnyelv
Felterjesztés
Ajánlások
Határozat
„Nékem akárki, mihelyt egyszer megereszti beszédét,
rögtön elárulja, hol honos és gyökeres.”
Mészöly Dezső
Ö-ző nyelvjárás
„Tanálós kérdés
Mi az? Ami összeköt minket, Vásárhelyieket, amit ha möghallunk, ëgybül tuggyuk, hogy földinkkel tanálkoztunk, amit mindannyian mögértünk, mer’ hiszen otthon a családba’ olyan sokszor hallottuk mán. Mi az, amit az anyatejjel, a vásárhelyi levegővel éggyütt szívtunk be mélyen magunkba, s gyökereit kitípni onnan sönkinek së sikerülhet. Mi az, ami már akár vásárhelyi kuriózumnak is beillik, s amirül ugyan nem beszélünk, de tösszük nap mint nap, gondulatainkba úgy befészkölődött, hogy onnan ugyan el nem felejtődik – ameddig élünk. Mi az?”
Már 19. század második felétől kezdenek a nyelvjárások visszaszorulni, de vidéken a
hétköznapi beszédben még ma is sok helyen élnek. A köznyelvet beszélik sokan, ezzel
érintkeznek a mindennapokban. A tiszta nyelvjárás elég ritka, a köznyelv hatása erősen
érződik a nyelvjárási területeken is. A nyelvjárás ezáltal szegényedik, a terület lakossága
viszont csak nyerhet annak elsajátításával, használatával.
Egyesületünk szeretné, hogy a köznyelvet az anyanyelvjárásunk mellett, és ne helyette használjuk, ezzel a nyelvi összetartozást próbáljuk erősíteni.
Hódmezővásárhely az egyik utolsó kis „sziget”, ahol az ö-ző nyelvjárás élő, ma is használatos. Jó volna, ha unokáink sem felejtenének el így beszélni, megőriznék ők is az utókor számára ezt a finom, a vásárhelyi fülnek kellemes, kimondani egyszerű nyelvjárást, az ö-zést.
Amikor a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület 2011-re meghirdette a vers- és prózamondó versenyét, két irodalmi alkotást kértünk előadni: egyet a magyar irodalomból, míg a másik alkotásnak ö-zős nyelvjárásban írt irodalmi alkotásnak, vagy szabadon választott irodalmi alkotás átírt változatának kellett lennie. Ekkor vettük észre, hogy bizony nagyon kevés az ö-zős nyelvjárásban írt irodalmi alkotások száma – s ez adta az ötletet arra nézve, hogy kiírjunk egy alkotó pályázatot.
Bizonyára sokak gondoltak arra, hogy írnak majd valamit – ám végül csak 14 alkotás született meg ténylegesen. Pedig az ötlet az utcán hever… Természetesen lehet, hogy nem volt elég nagy médiavisszhangja felhívásunknak, és sokan csak mostanában értesültek róla, hogy volt egy ilyen kiírás. Azoknak talán jó hír lesz, hogy Egyesületünk újra meghirdeti majd ezt az ö-ző nyelvjárási alkotó pályázatát, de a felhívás megjelenéséig nem kell várni, máris lehet hozzáfogni a munkához. A felhívás megjelenésekor pedig már csak be kell küldeni az addigra elkészült alkotásokat. Mindenkinek tartalmas, szép elfoglaltságot kívánunk e művek létrehozásához.
Fülöpné Rákos Éva
Felterjesztés
Ajánlások
Határozat
„Nékem akárki, mihelyt egyszer megereszti beszédét,
rögtön elárulja, hol honos és gyökeres.”
Mészöly Dezső
Ö-ző nyelvjárás
„Tanálós kérdés
Mi az? Ami összeköt minket, Vásárhelyieket, amit ha möghallunk, ëgybül tuggyuk, hogy földinkkel tanálkoztunk, amit mindannyian mögértünk, mer’ hiszen otthon a családba’ olyan sokszor hallottuk mán. Mi az, amit az anyatejjel, a vásárhelyi levegővel éggyütt szívtunk be mélyen magunkba, s gyökereit kitípni onnan sönkinek së sikerülhet. Mi az, ami már akár vásárhelyi kuriózumnak is beillik, s amirül ugyan nem beszélünk, de tösszük nap mint nap, gondulatainkba úgy befészkölődött, hogy onnan ugyan el nem felejtődik – ameddig élünk. Mi az?”
Már 19. század második felétől kezdenek a nyelvjárások visszaszorulni, de vidéken a
hétköznapi beszédben még ma is sok helyen élnek. A köznyelvet beszélik sokan, ezzel
érintkeznek a mindennapokban. A tiszta nyelvjárás elég ritka, a köznyelv hatása erősen
érződik a nyelvjárási területeken is. A nyelvjárás ezáltal szegényedik, a terület lakossága
viszont csak nyerhet annak elsajátításával, használatával.
Egyesületünk szeretné, hogy a köznyelvet az anyanyelvjárásunk mellett, és ne helyette használjuk, ezzel a nyelvi összetartozást próbáljuk erősíteni.
Hódmezővásárhely az egyik utolsó kis „sziget”, ahol az ö-ző nyelvjárás élő, ma is használatos. Jó volna, ha unokáink sem felejtenének el így beszélni, megőriznék ők is az utókor számára ezt a finom, a vásárhelyi fülnek kellemes, kimondani egyszerű nyelvjárást, az ö-zést.
Amikor a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület 2011-re meghirdette a vers- és prózamondó versenyét, két irodalmi alkotást kértünk előadni: egyet a magyar irodalomból, míg a másik alkotásnak ö-zős nyelvjárásban írt irodalmi alkotásnak, vagy szabadon választott irodalmi alkotás átírt változatának kellett lennie. Ekkor vettük észre, hogy bizony nagyon kevés az ö-zős nyelvjárásban írt irodalmi alkotások száma – s ez adta az ötletet arra nézve, hogy kiírjunk egy alkotó pályázatot.
Bizonyára sokak gondoltak arra, hogy írnak majd valamit – ám végül csak 14 alkotás született meg ténylegesen. Pedig az ötlet az utcán hever… Természetesen lehet, hogy nem volt elég nagy médiavisszhangja felhívásunknak, és sokan csak mostanában értesültek róla, hogy volt egy ilyen kiírás. Azoknak talán jó hír lesz, hogy Egyesületünk újra meghirdeti majd ezt az ö-ző nyelvjárási alkotó pályázatát, de a felhívás megjelenéséig nem kell várni, máris lehet hozzáfogni a munkához. A felhívás megjelenésekor pedig már csak be kell küldeni az addigra elkészült alkotásokat. Mindenkinek tartalmas, szép elfoglaltságot kívánunk e művek létrehozásához.
Fülöpné Rákos Éva